HAZEL
Vernazza, napjainkban
Lassan teltek a napok, amit munkával töltöttem, mégis élveztem minden percét. Még akkor is, amikor a lábam már sajgott a sok állástól, és akkor is, amikor holtfáradtan rogytam le az ágyra, és pillanatok alatt elnyelt az álom. Legalább már nem forgolódtam álmatlanul! Hálás voltam Dariónak, amiért ilyen hamar eljuttatta az okmányaimat hozzám, és mielőbb elkezdhettem a munkát. Rengeteg új kifejezéssel ismerkedtem meg, és próbáltam minél többet megtanulni belőlük. Lehet, hogy néha idegesítő voltam Luca számára – mint kiderült mindenki így hívja, és nem a teljes nevén –, de sosem tette szóvá, amikor makogtam neki. Értékelte, hogy próbálkozom kifejezni magam az ő nyelvén. A felesége egy tünemény volt, ő sokkal többször mosolygott rám, és ha rosszul ejtettem ki valam
