– Egészségedre! – nyomta a kezembe Jillian a poharat, amit egy dünnyögéssel köszöntem meg.
Már indulás előtt is ittunk két pohárral, mert látták rajtam, hogy szétvetett a feszültség, de a helyzet azóta sem javult sokat. Elmentünk vacsorázni, majd elrángattak ide.
Ez az egész kiruccanás eszembe juttatta a korábbi életemet, amikor a barátnőimmel az volt a legnagyobb problémánk, hogy melyik szórakozóhelyet látogassuk meg. Akkoriban minden olyan egyszerű volt! Nem hittem volna, hogy vágyni fogok arra a gondtalan, egyszerű életre, amikor még nem kellett olyanokon agyalnom, hogy a város maffiavezére vajon merre járhat az este folyamán. Hogy jól van-e? És remélni, hogy nem ölték meg. Hol van ez már ahhoz képest, amikor azon aggódtam, hogy találkozom-e a régi osztálytársammal, akibe egész tinédz
