HAZEL
Miami, napjainkban
Ahogy teltek a napok, Dario egyre feszültebbé vált és őmiatta én is. Fogalmam se volt, hogy mit tervez, alig osztott meg velem pár dolgot, de nem faggatóztam. Tisztában voltam vele, hogy arról, amit tudnom kell és amikor ennek eljön az ideje, úgyis tájékoztatni fog. Viszont alig bírtam abbahagyni az aggódást, és olykor rám tört az ideg, ezért tördeltem az ujjaimat. Csak akkor hagytam fel ezekkel, ha együtt voltunk. Ilyenkor csak egymásra figyeltünk, és igyekeztem megelégedni annyival, amennyit nyújtani tudott magából.
Nem sokat láttam, de mindig sietett hozzám haza, hogy együtt vacsorázzunk, és a szakácsnő legnagyobb döbbenetére, elég gyakran én készítettem el a vacsorát. Dario minden másról gondoskodott. Az emberei éberen őrködtek a ház körül, és amikor sétálta
