DARIO
Miami, napjainkban
A Mosaico étteremben ültem és egy part menti szállodalánc főrészvényesével tárgyaltam, amikor Hazel megjelent az étterem ajtajában. Innentől kezdve feleslegesen járt a szája a velem szemben ülőnek, mert egy kurva szó sem jutott el a fülemig. Alaposan végigmértem a bárpulthoz lépdelő nőt – a nőmet –, aki káprázatosan festett. Törtfehér, testhezálló ruhát viselt, a haját kiengedte, ami lágy fürtökben hullott a vállára, a sminkje pedig még inkább kiemelte a szépségét.
Amint észrevett, finoman intett nekem, és helyet foglalt egy bárszéken. Az órámra néztem, hogy megállapítsam, nem ő jött korábban, hanem nekem húzódott el a tárgyalásom. Örömmel vettem, hogy nem lépett az asztalunkhoz, és nem zavarta meg a beszélgetést.
Megigazítottam az öltönyöm ujját. Nem jellemző
