HAZEL
Miami, napjainkban
Dario tekintete lassan siklott végig rajtam, majd a csókjával ellensúlyozott mindent. Mert ebben a csókban nem volt semmi, amit lassúnak vagy gyengédnek lehet nevezni. Szédítő sebességgel remegtetett meg a vágy és úgy kapaszkodtam belé, mintha más nem is létezne rajta kívül a világon. Mert számomra nem is létezett. A karjában védtelen voltam, de tökéletes biztonságban éreztem magam. Tudtam, hogy soha, semmilyen módon nem fog nekem fájdalmat okozni. Még, ha próbált is eltaszítani magától, akkor sem. Megértettem a félelmét, hiszen féltem én is. De nem hagyhatjuk, hogy ez a félelem megbénítson minket, és megállítson azon az úton, amelyre léptünk. Kellett, hogy legyen számunkra megoldás.
Én kész voltam vállalni a kockázatot.
– Hazel – nyögte, ahogy a keze finoman m
