DARIO
Miami, napjainkban
Tudja, hogy ki vagyok, mégis itt van velem. Hazel bátortalanul lépdelt mellettem, míg körbevezettem a házban, és csak akkor merte kifújni a levegőt, amikor körbeértünk. Eddig szinte csak pihegett. És ezt honnan tudom? Mert minden kibaszott másodpercben őt néztem.
– Ez minden? – érdeklődött, ahogy megálltunk a dolgozószobámban. – Mármint a házra gondoltam – mosolygott rám.
– Nem tetszik?
– Őszintén?
– Tudod, hogy mennyire gyűlölöm a hazugságot.
Bólogatott, majd nagy levegőt vett, és még egyszer körbenézett a helyiségben.
– Tényleg nagyon szép a házad… – kezdte –, de egyáltalán nem illik hozzád – bökte ki.
Most én mosolyodtam el.
– Örömmel hallom – mondtam, mire meglepődött. – Ugyanis ez nem az én házam.
– Micsoda?
– Apámtól örököltem, és mint látod, nem
