Huszonkilencedik fejezet

599 Words

DARIO Kuba, hónapokkal korábban Amint bezárult mögöttem az ajtó, megtámaszkodtam a falba, és behunytam a szemem, hogy nyugalmat erőltessek magamra. Mi a fészkes fenét művelek? Nem tehetem ezt Hazellel, nem ráncigálhatom őt hol erre, hol arra, miközben vívódom önmagammal. Már kibaszottul megbántam, hogy elhoztam ide. Nem is értem, hogy miért tettem, azok után, hogy rajtakaptam, hogy kutakodik nálam. Még nincs jól! – figyelmeztettem magam. A felépülése elején jár, erre én rárontok, mint egy vadállat, mert nem tudok uralkodni magamon. Az hogy ennyire akarom őt, és eszeveszetten kívánom minden egyes percben, amikor vele vagyok, még nem jogosít fel arra, hogy meg is tehetek vele bármit. Véget kell vetnem ennek, mielőtt túl késő lesz, és félek már így is elkéstem. Hülye lennék nem bevallani

Free reading for new users
Scan code to download app
Facebookexpand_more
  • author-avatar
    Writer
  • chap_listContents
  • likeADD