ISMÉT A SZELLEMEK VÖLGYE
A fekete paripa szélsebesen száguldott. Roger úgy ült a nyeregben, mint a bosszúállás démona. A prérin vad szél nyargalászott, és meglobogtatta a lovas sötét köpenyét.
Végre feltűntek a sziklavölgy sötét falai… Roger leugrott a nyeregből, és késével szétdarabolt egy könnyű terítőt, amely a nyeregkápára volt erősítve. A szövetdarabokkal beburkolta a ló patáit. Újra nyeregbe szállt, és most már óvatosan folytatta útját.
A szél folyton erősödött. A szűk völgykatlanban különösen félelmetes volt a szél zúgása. A régi kőbánya most valóban megérdemelte a Szellemek völgye elnevezést. A barlangokba és sziklarepedésekbe befütyülő szél százféle hangot csalt ki a sziklákból. Olyan hangzavar volt a völgyben, mintha a sötét barlangok mélyén elkárhozott lelkek viaskodnának egy
