AZ UTOLSÓ HARC
King és az egyik embere lázasan dolgoztak, míg két társuk a völgy bejáratát őrizte.
Két hatalmas kő mozdult el a helyéről, és King egy sötét üregbe pillantott. Amint szeme megszokta a homályt, aranytárgyak csillogását vélte látni.
– Végre! – kiáltotta. – Megtaláltuk az indiánok kincsét!
A völgy bejárata felöl két lövés hallatszott. King felkapta a fejét.
– A fiúk puskacső elé kapták Rogert! Utánunk jött a nyomorult.
– Pisztolyból lőttek – mondta az öreg cowboy, aki segített Kingnek a barlang kibontásában, és most egy égő szurokfáklyát tartott a kezében.
A völgyben egy kísérteties lovas jelent meg. Sötét köpenyege denevérszárnyként lobogott utána. A fáklya rőt fénye és a holdvilág bizonytalan derengése természetfölöttivé növelték a lovast és a fekete paripát.
– Roger!
