VIII. FEJEZET
FOGSÁGBAN
Steve heves fájdalomra ébredt. Erős kötelek vágtak a húsába. Egy medvebőrrel letakart kereveten feküdt, a szobában félhomály volt. Szemközt vele a falon egy díszes revolvertáska függött, alatta két vadászfegyver… Steve azonban csak a könyörtelen szempárt látta maga előtt, amely leplezetlen gyűlölettel meredt rá. Smorest állt előtte.
– Végre megcsíptelek – mondta az ezredes halkan.
Ha Smorest fenyegetőzött vagy ordított volna, talán nem lett volna annyira félelmetes, mint amikor halkan beszélt. Steve érezte, hogy ellenfelétől nem várhat könyörületet.
– Hosszú idő óta várok erre az alkalomra – mondta Smorest, és a hangja elcsuklott a gyönyörűségtől. – Hát te vagy az a híres halálfejes lovas?… Te rémítgeted hónapok óta az embereimet?… A legszebb terveimet hiúsítot
