XII. FEJEZET
STEVE MUNKÁBAN
Steve poroszkálva haladt az úton. Lova fáradtan lógatta a fejét. Körülötte már alkonyatba hajlott a préri, s a messzi hegyek kék vonala lassan mindinkább elsötétedett.
A férfit űzte, hajtotta a nyugtalanság a lány miatt, de be kellett ismernie önmaga előtt, hogy ezúttal – életében először – fogalma sem volt arról, mihez kellene kezdenie.
Merre lehet a lány?
Bármennyire törte is a fejét, a legcsekélyebb útmutatást sem tudta előkotorni emlékezetéből. Végigvette azokat a helyeket, ahol a banditák a leggyakrabban megfordultak, számolt minden lehetőséggel, az eredmény azonban mindig ugyanaz volt: semmi.
Hirtelen lövés dörrent, és a golyó éles perdüléssel húzott el a füle mellett. Steve úgy fordult le a lóról, mint az eldöntött zsák.
Mozdulatlanul fekve maradt,
