Kilencedik fejezetJESS
Jason ágyában feküdtem, és néztem, ahogy alszik. Már rég haza kellett volna mennem, de Jason megkért, hogy maradjak, én pedig igent mondtam. Az arcába lógott egy sötét hajfürt, meg akartam igazítani, de féltem, hogy felébresztem.
Ma éjjel nem fogok egyhamar elaludni. Túlságosan sok gondolat kavargott a fejemben. És persze ott bujkált a félelem: hogy ez az egész túl szép, hogy igaz legyen. Jason édes, kedves, okos, gazdag és jóképű fiú volt. Megmutatta, hogy a szex nem feltétlenül töri össze a lelkedet. Vele semmi sem volt olcsó. Különösen az nem.
Én viszont nem tartoztam azok közé a lányok közé, aki túl sokáig magán tudta volna tartani Jason figyelmét. Nem voltam Sadie White. Sadie kedves volt és tiszta. Mindenki szerette – még Marcus Hardy is. Nem csoda, hogy Jax
