– Én viszont befejeztem – válaszolta Jason, majd sarkon fordult, és kivezetett az étkezőből egyenesen a kijárat felé.
– Hozza a kocsit, mert elmegyünk – szólt a telefonjába Jason, majd visszacsúsztatta a zsebébe. Kinyitotta a bejárati ajtót, és előreengedett, hogy előtte menjek ki.
A jól ismert kocsi beállt a ház elé, Jason pedig a hátamat fogva odavezetett. A sofőrnek még ideje sem volt leparkolni, Jason már nyitotta is ki az ajtót, és intett, hogy szálljak be.
Miután bemászott mellém, odapillantott a sofőr felé.
– Induljon, majd mondom, hogy merre megyünk – utasította, aztán megnyomott egy gombot, és felhúzta az elválasztót.
Nem mertem megszólalni. Fogalmam sem volt, hogy Jason haragja felém vagy az anyja felé irányul, vagy netán mindkettőnk felé.
– Nem muszáj lemondanod a táncot –
