„A szerelem az édenkert levegőjének
mennyei lehelete.”
VICTOR HUGO
Vasárnap reggel Lili azon tanakodott, miért is alakult így az élete. Velencében volt, a fények és a varázslat városában, mégis a világ legboldogtalanabb emberének érezte magát.
Hiányzott neki a nagyija, miközben sok-sok kérdés kavargott benne, amelyeket már sosem tehet fel neki. Itt döbbent rá arra, hogy bármennyire közel álltak is egymáshoz, Rózának is megvoltak a maga titkai, amiket nyilvánvalóan nem akart megosztani másokkal.
Ez a gondolat kezdte elbizonytalanítani, megkérdőjelezve azt, vajon neki van-e joga felfedni a régmúlt titkait.
De egy belső hang, valami megmagyarázhatatlan érzés azt súgta, hogy itt az ideje annak, hogy megértse, miért titkolta el Róza az olasz szerelmét.
A telefonjára rá sem mert nézni
