„Így haladunk, kis bárkák az árral szemben,
amely szüntelenül a múltunk felé sodor.”
FRANCIS SCOTT FITZGERALD
A második levél inkább egy vallomás volt, amit Róza nagyi írt le magáról. A levélben a Velencébe érkezése óta érzett magányról és egyedüllétről írt.
„Ő volt az egyedüli szép álom az életemben, amely nem pusztult el, amint valóra vált.”
Lili felismerte a nagymamája kézírását, tudta, hogy az idézet az Elfújta a szél című Margaret Mitchell-regényből származik. Többször látta, amikor a nagyija könnyes szemmel merült el Scarlett O’Hara viharos és szenvedélyes szerelmi történetében.
– Hogyan került Velencébe? – firtatta türelmetlenül.
Giulia mély levegőt vett, és felidézte a múltat, a történtekben, jól tudta, neki is nagy szerepe volt. Bárcsak másképp cselekedett volna, akkor e
