– A pokolba, ki az? – torpanok meg hirtelen, Mark emiatt hátulról belém is száll.
Ez persze nem egy mocskos eufemizmus, hiszen teljesen fel vagyunk öltözve. Mark azért szállt belém, mert túlságosan elmerült a mobiljában, és nem figyelte, hová lép. Talán az is közrejátszott, hogy elég váratlanul álltam meg, de hát a gyalogosnak mindig megvan ez a joga, úgyhogy mindegy. Közlekedési szabályok csak gyalogos-autós vonatkozásban léteznek, szállodai folyosókon grasszáló kollégák között nem, de nekem mindig nagyon jól ment a saját szájízem szerint alkalmazni bármilyen szabályt.
– Payton, jesszus! Nézz már a lábad elé!
– Én? Te jöttél nekem!
– Mert megálltál a folyosó közepén – néz el mellettem, majd az ürességtől kongó folyosó felé int, jelezve, hogy mennyire észszerűtlen volt ez a megtorpanás
