Aria
Órák teltek el Carter távozása óta. Az ujjamból még mindig fokhagymaszag árad, miközben elindulok a félhomályos borospince felé. Egy kattintás, és a helyiség fényárba borul. Felragyognak a gyönyörűen sorba rendezett borospalackok.
Kifújom a levegőt, amikor arra gondolok, hogy italba fojthatnám a bánatom. Ráadásul egy vagy két pohártól még csak be sem rúgnék.
A józan ész azonban ma este nyugodtan elmehet a picsába! Nem tudom, mit gondoljak, mit érezzek. Teljes bennem a zűrzavar. A józan eszem cserben hagy, amikor felidézem a múlt emlékeit, és arra gondolok, mi lett belőlem mára.
Valójában tisztában vagyok a helyzetemmel, mert semmit sem tehetek ellene. Ez a legszörnyűbb az egészben.
Meg az, amit Carter iránt érzek.
Kettőnk kapcsolata folyamatosan változik, ám én még így is jól tu
