Carter
Arról volt szó, hogy kedves leszel vele.
Hangosan felhördülök, olyan idegesség tör rám. Nem válaszolok Jase üzenetére, és nem is áll szándékomban később sem írni neki. Az öcsém nem érti, mennyire súlyos a helyzet. Semmit nem tud erről a nőről.
Még csak nem is sejti, mire van szüksége.
Ez a keserű gondolat még akkor is ott van bennem, amikor lezárom a telefonom, és csendben bemegyek a konyhába. Tudom, Aria most is ott lesz, ahol egy órával ezelőtt volt. Az történik, amire számítottam. Nem veszi észre, hogy bejövök.
Sosem vesz észre. Minden alkalommal lehetővé teszi, hogy megfigyeljem és lássam, mit csinál olyankor, amikor nem tudja, hogy szemmel tartom.
Mindez szinte sosem tölt el csalódottsággal, ám most azt látom, hogy ismét bort tölt a poharába, és ettől eltompul a közelsége
