Aria
Meglepődve tapasztaltam, hogy milyen jól aludtam.
Elkerült a rettegés, viszont mély volt az álmom. Éppen erre volt szükségem. Hatalmasat aludtam, attól kezdve, hogy Carter odavitt az ágyba, egészen délután két óráig.
Annyira kimerült vagyok, hogy a világ összes alvása sem lenne elegendő a fáradtságom ellensúlyozására, ám hálát érzek azért, hogy egy teljes éjszakán keresztül zavartalanul pihenhettem.
Amikor rálépek Carter irodájának keményfa parkettájára, csak fokozódik izmaimban a sajgás, és ettől feljajdulok. Mindenem iszonyatosan fáj tegnap éjjel óta. Talán az elmúlt hét megpróbáltatásait érzem. Nem tudom, hogy ez így normális-e, de akkor is szenvedek. A nap folyamán, valahányszor csak megmozdulok, végig úgy érzem, hogy Carter odabent van bennem, és emiatt a gyönyör és a szenved
