Aria
Olyan nehéz a karja! Amikor felébredek, megpróbálom eltolni magamtól Cartert.
Hiába küszködöm, ő egyre erősebben szorít magához.
Oldalra fordulok, nekifeszülök a karjának, ám ő iszonyúan izmos, és erősen markol. Nem kapok levegőt.
Felpattan a szemem, és rádöbbenek arra, hogy nem álmodom.
– Carter! – hörgöm elfulladó hangon. Megpróbálom lerázni magamról a szorítását, és a véremben szétáramló rémület erejének engedve nekinyomom a lábam a matracnak, hátrébb tolom magam, és zihálva megkísérlem letaszítani a rám nehezedő férfitestet.
– Ébredj fel!
Egyre vadabbul dobol a szívem.
Levegő után kapkodok. Elakad a hangom és lángol a tüdőm.
– Carter!
Hatalmas súly tűnik el a mellemről, amikor Carter felriad, és egyből elenged. Alig kapok levegőt. A rugók halkan megreccsennek, ahogy Cart
