– El akarsz fenekelni? – nézek rá kérdőn, miközben megfordulok.
Nem ellenkeznék különösebben, ha megtenné. Csak szeretném tudni. Vagy talán mégsem örülnék annyira, ugyanis az öv csatja eléggé aggaszt. Azt hiszem, egy pajkos, kezes paskolásban még benne lennék, de azt nem tudom, mit éreznék, ha egy övvel náspángolnának el.
– Az öveddel?
Vince megáll, tekintete a cipzárán nyugvó keze és az arcom között mozog.
– Nem szívesen, de ha ez izgat, akkor gondolom, igen.
– Nem, köszönöm.
– Nem, köszönöm? – mosolyodik el a fejét rázva, közben a nadrág a padlóra hullik. – Jesszusom! Ez nekem nem megy.
– Csak keveseknek megy – értek vele egyet, megfordulva a térdemre és az alkaromra támaszkodom, majd a vállam fölött hátrapillantok.
Kissé lelohaszt a kutyapóz. Nem ezt kértem, de tényleg sokkal ru
