A sors néha kegyes hozzám. Mint most, hiszen a telefonom ezt a szent pillanatot választotta arra, hogy elindítsa az ébresztőt. Hogy miért állítottam be vasárnap délutánra, nem tudom, de idegesítően harangozik a konyhában.
Ugye? A sors.
Kihámozom magam Vince öleléséből, menet közben felkapom a pólómat, és kisietek a mobilért, mert nincs annál idegesítőbb, mint egy folyamatosan ébresztő készülék. Aztán rájövök, hogy mire is figyelmeztetett.
Életvezetési tanácsadás. Tizenöt perc múlva kezdődik a találkozó. Oké, Meghan találkozója, ha kötekedni akarnátok, de azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy most valóban szükségem van némi útmutatásra. Talán egész Las Vegas környezetében nincs senki, aki jobban rászorulna most, mint én.
Mi a fenéért hagytam csupán tizenöt percet magamnak? Bizonyára az
