Dexter
Tenyérrel felfelé ráhelyeztem a kezem a bárpult fényes mahagónilapjára.
– Esküszöm, mindjárt szétreped a bőröm, annyi kezet fogtam ma este – jegyeztem meg, majd kortyoltam egyet a whiskymből.
Amint nyerünk, el akartam menni, de Primrose világossá tette, hogy maradnom kell. Nem a kezemen lévő bőr volt az, ami igazán fájt. Hanem a gyomromban kavargó viharos űr, amit nem tudtam az itallal sem elnyomni. Hollie-nak itt kellett volna lennie ma este. Most is itt kellene lennie. Velem.
– Ahhoz képest, hogy épp most érted el a karriered csúcsát, nem tűnsz túl boldognak – szólt Gabriel.
A sofőröm hazavitte Primrose-t és a díjat, utána pedig visszaindult értem. Már készen álltam az indulásra, de nem akartam hazamenni, ezért Gabriel és Tristan elvittek egy közeli bárba. A sofőröm mostanra
