Hollie
Leraktam a bőröndömet, lehámoztam magamról a kabátomat, és úgy dőltem össze az ósdi barna bársonykanapénkon, mintha jó lenne hazatérni. Nem volt az.
– Nem tudom, mit tettél Buck Newlanddel, de hála istennek – szólalt meg Autumn, egy pohár vizet nyújtott át nekem, és leült mellém.
A reptérről hazafelé jövet az első megállóm nem a mi lakókocsink volt, hanem Buck Newlandé – Greg apjáé. Nem sikerült rávennem, hogy csökkentse a bérleti díjat, de sikerült nyernem egy pluszhónapot, hogy másik lakást találjunk. Buck régóta ismerte a családunkat, és tudta, hogy az új lakás keresésének terhe rám hárul majd. Megsajnált.
– Még így sem sok idő – feleltem. – Találtál hirdetéseket?
– Gondolod, hogy talán még visszajön?
Átnyújtott egy újságot, és az albérlethirdetésekhez lapozott.
– Kétlem.
