Emese
Éppen elég nagy kihívás volt számomra egymagamban túlélni a budapesti reptéri megpróbáltatásokat a poggyászfeladástól kezdve az átvilágításon át a beszállókapu megkereséséig. És akkor még fel sem szállt a gép. Sosem repültem korábban, így nyilván kitört rajtam a pánik. Félelmeimet pedig senkivel nem tudtam megosztani. Nem hinném, hogy lett volna még valaki a járaton, aki úgy remegett, mint a nyárfalevél, amikor a gép hipersebességre gyorsított a felszállás előtti utolsó pillanatokban. A székbe préselődtem, még levegőt sem bírtam venni. A szorítás később sem engedett, amikor már a levegőben manőverezett nagy ívben a pilóta.
Szóval azt hittem, már mindenen túl vagyok, sőt még azon is túl, amikor megtettem az első lépéseket Prága repterén. Minden erőmet össze kellett kaparnom, hogy az
