Időnként eljutunk arra a pontra, amikor csordultig telünk érzelmekkel, és muszáj könnyekre fűznünk őket. Az életemnek egy szakaszában képtelen voltam sírni. Ha ki is buggyant egy-egy könnycsepp, egyetlen mozdulattal siettem eltüntetni, ahelyett, hogy figyeltem volna rájuk. Nem vettem észre, hogy a könnyeim forrása egy olyan patak, amely az érzelmeimből fakad. A sírás számomra mára többet jelent, mint egy boldog mosoly vagy egy legörbült száj. A könnyhullatás maga a katarzis. Megtisztítja és felszínre hozza az érzelmeimet, feloldja a belső feszültségemet. Felszabadít. A könnyekre fakadás mostanra már nemcsak a végpont, annál jóval több. Egy új kezdet.
Hálás vagyok neked, Peti, és nemcsak a könyv címének ötletéért, hanem azért is, hogy jóban-rosszban mellettem állsz. Letörlöd a könnyeim, ha bánatos vagyok, ugyanakkor megtanítottad azt is, hogy nem minden könny keserű.