TIZENÖTÖDIK FEJEZETIvy
Megnyugtat a tudat, hogy anya biztonságban van. Gyakran gondolok rá, az otthoni életemre, és eltűnődöm, vajon találtak-e már helyettest a munkahelyemen; mit mondhatott nekik Trent? Nem számít. Abból az életből már semmi sem számít. Amíg a családom jól van, addig nem omolhatok össze. Meg kell őriznem a hitet.
Ez azonban nem könnyű, amikor úgy érzem, hogy semmire sem megyek. Igaz. Erre-arra kaptam választ, de az egyetlen kérdést, amire választ akarok kapni, nem tehetem fel.
Ebben a házban szinte képtelenség optimistának maradni. Úgy érzem, mintha egy mauzóleumban élnék.
Elzárva, érinthetetlenül.
A szobákat pókhálók és többéves porréteg borítja, szemmel láthatóan jó ideje nem járt itt senki.
Muszáj kiszabadulnom innen, de nincs hová mennem. Beszélgetni akarok, de
