HARMINCÖTÖDIK FEJEZETCyrus
Ahogy beígérték, újabb vihar közeledik. Ezúttal heves esőt hoz magával. Hivatalosan is itt a tavasz, a pocsék, nyirkos időjárás is ezt bizonyítja.
Dolgom van, és most a legkevésbé sem akarok visszamenni a szárazföldre. Az időjárás a legjobb ürügy a maradásra. Még mindig nem tudtam betelni Ivyval, és remélem, nem is fogok, amíg nem változik meg az időjárás.
Fogom a telefont, belépek az irodába, és felhívom Zét.
– Főnök? – szól bele.
– Ma még nem kell a hajó.
– Nem kell…? – Elhallgat. Ahogy elnyújtja a szót, kimondatlan célzás lapul benne.
– Nem. – Tudom, hogy rá akar kérdezni, de nem teszi. Ő áll hozzám a legközelebb, szinte olyan, mint egy barát, nőkről mégsem beszélünk.
Ez így nem teljesen igaz. Csak már nagyon rég nem beszéltünk egyről sem.
– Tudnom ké
