HARMINCNYOLCADIK FEJEZETCyrus
Felállok, és odalépek Zéhez. Szokás szerint kifürkészhetetlen az arcom. Fagyos. Kimért. Haragos. Ivy mellett leomlanak a falaim, de most, hogy az egyik emberem áll előttem, kurvára észhez kell térnem.
Ha valaki alábecsül engem és megpróbálja elvenni azt, ami az enyém, garantáltan elveszít mindent.
Zé nem tenne ilyet. Túl régóta van már velem. Tudja, milyen következményekkel jár, ha keresztbe tesz nekem, de sosem lehetek elég óvatos. Még a leghűségesebb és legmegbízhatóbb emberemmel sem.
– Mit akarsz itt? – A hangom semmi kétséget nem hagy afelől, hogy mi a véleményem arról, hogy megzavart. Nem örülök neki, ajánlom, hogy kurva jó oka legyen rá.
– Meg akartam bizonyosodni arról, hogy jól vagy – feleli.
Nem jó válasz. Összehúzom a szemem, mielőtt válaszolok
