NEGYVENHARMADIK FEJEZETIvy
Hevesen kalapál a szívem. Össze vagyok zavarodva, úgy érzem magam, mint egy elszabadult, héliumos lufi, és nem tudom, hogy jutok vissza a földre.
Nem könnyű hátat fordítani neki.
Minden lépés nehezebb, mint az előző.
Ez a probléma azzal, ha egy bűnözőbe bolondul bele az ember. Lehet, hogy nem akart bántani, mégis megtette.
Csali.
Csalinak akart használni. Hiába tudom a szívem mélyén az igazat – hogy sosem tenne velem ilyet –, akkor is fáj ezt hallani.
Nem számít, mit érzek iránta, muszáj elmennem. Nem maradhatok itt tovább. Nem dőlhetnek le a falaim. Fájdalmat fog okozni. Mert van egy lejárati időnk.
Ezért megteszem. Könnyek szöknek a szemembe. Máris hiányzik az érzés, amit kihoz belőlem.
Vége.
Ideje, hogy elsétáljak és elengedjem. Ideje, hogy kiagyalja
