NEGYVENHETEDIK FEJEZETIvy
Nem tudom elhinni, hogy belementem. Sőt, ami ennél is rosszabb… Nem tudom elhinni, hogy eleve az én ötletem volt. Holnap reggel újra vásárra viszem a bőrömet. Meghunyászkodottnak és riadtnak kéne tettetni magam, de olyan mélyen gyökerezik a haragom, hogy már azt sem tudom, hogyan színleljek.
Nem vagyok jó színésznő.
Sosem voltam. Ha nem kedvelek valakit, azt kimutatom. Ha igen, bármire hajlandó vagyok érte.
Máskor szeretem ezt a tulajdonságomat. Ám most, hogy az életem múlhat rajta, nem annyira.
– Mi jár a fejedben? – kérdi Cyrus, és a karjába vesz az ágyban.
– Semmi. – Olyan sok mindent szeretnék mondani neki, de nem tudom, hogyan fogjak hozzá. Még nem jött el az idő.
Könnyen kéne mennie, de amit iránta érzek, fojtogató.
Megmentette az életemet.
És ezért
