NEGYVENKILENCEDIK FEJEZETCyrus
A karomban tartom Ivyt. Magamhoz ölelem. Ez necces volt. Túl necces.
De végül Ivy, mivel Ivy, azt tette, amit kellett. Ez a nő egyszer a vesztemet okozza. Erős, okos, és egyenrangú velem. Bárcsak megtarthatnám!
De nem lehet, és ezt én is tudom. Ha megteszem, mindig kétségei lennének, hogy valódi-e, ami köztünk alakult. Én is örökösen ezen fogok rágódni. Azért jöttünk össze, mert elraboltam. Soha nem önszántából jött hozzám.
Tudom, mit kell tennem.
El kell engednem. Csak előbb még el kell intéznem valamit.
Fogom a telefonomat, és tárcsázok. – Hozzátok ide!
Ivy még a karomban van, de a közeledő hangra eltávolodik tőlem.
– Apa? – Éles a hangja.
– Tőled függ, hogy mi legyen a sorsa – közlöm Ivyval. Rám pillant, elkerekedik a szeme. Egy lánynak sem kéne i
