5.
Budapest, 1960.
Garami Ákos elvette az eszemet, éjjel-nappal rá gondolok. Akkor is, amikor a pecsenyecsirkékről meg a kacsamájról tárgyalok, akkor is, amikor úton vagyok, és akkor is, amikor hazaérkezem. Egyfolytában Garami Ákos jár az eszemben.
Gyanítom, hogy ez nem normális állapot, de nem tudok tenni ellene.
Neki is akkora a világ, mint nekem. Nincsenek határok, holott ő nem utazik, csak Budapesten belül, de a lelkében nagy a szabadság. Az álmaiban Párizsban él, Rómában, a nagyvilágban. Úgy beszélgetek vele a Montmartre-ról, mintha együtt jártunk volna ott. Cézanne-ról, a női divatról, az épületekről, Annie Girardot-ról, Belmondóról, a nagyapámról, szerelemről, Balatonról, naplementéről… meg az apjáról, aki még a tolószékéből is vasszigorral irányítja a család életét.
Csak egyva
