6.
– Mizu, Boglárka? – Lara látni akarja leszállás közben a strandot, amelyről már meséltem neki, úgyhogy elfoglalja a helyet az ablaknál. A karót nyelt stewardess már ügyet sem vet az újabb helycserére, részéről a felszolgálás befejeződött az uzsonnával, és a tekintetéből kiolvasom: ne is álmodjak arról, hogy a gyereknek is pezsgőt hozzon. Megvan a véleménye a családomról. Persze Lara már tizennyolc éves, tehát papíron akár rendelhetne is alkoholt, de nem örülnék neki. – Ne révedezz, Boglárka! – Általában a keresztnevemen szólít. Nagyinak még sosem hívott. – Itt klasszul lehet utazni. Remélem, hazafelé veled jövök a businessen. Addigra a családból már úgysem fog senki más szóba állni veled – mondja, és elterül az arcán egy vigyor. Már nem tűnik rosszkedvűnek, úgy látom, útközben magához
