8.
Budapest, 1963. július
Teljesen kikészültem attól, hogy Ákos nélkülem elutazott Párizsba és Zürichbe. Hivatalos kiküldetésben volt, ezzel magyarázta az utat, de sosem leszek képes elhessegetni a kapcsolatunkra vetülő árnyakat. Mások ilyen hosszú együttjárás után már összeházasodnak és gyerekeket nevelnek. Nekünk a három év kevés volt ehhez, és ahogy néha elnézem, egy teljes emberöltő is kevés lesz hozzá. És az a legszörnyűbb, hogy már nemcsak Ákos apján múlik ez az egész, hanem, úgy érzem, Ákoson is. Az ő megfelelési kényszerén és jólneveltségén fogunk elbukni. És a szerelmünkön.
Időközben beköltöztem a nagyapám tanácsi lakásába, aki szeretné, ha én megváltanám az államtól, ha ő már nem lesz. Jobb is itt, mint otthon, az átjáróházban. Van egy külön szobám, és ha nem lennék annyira sp
