9.
– Bogie!
Egyből megismerem a hangját. Az öblös hangú Paul, akinek a karakteres arcán még akkor is jól áll a napszemüveg, ha perceken belül lemegy a nap. A nappalink bejáratában vigyorog, fehér a fogsora, napbarnított a bőre, szűk, piros farmernadrág és világoskék póló van rajta, kék mokaszinnal. Gyönyörű férfi. Gyönyörű, okos és megértő.
Odalépek hozzá, és megölelem. Ez egy igazi pasi. A karjában tart, magához szorít, érzem az illatát. Ritka kölni, nem tudom a nevét, de valami különlegesség lehet. Csokis konyakillata van a nyakának.
– Paul, édesem – lehelem. Mézesmázos öregasszony lettem, erre csak akkor jövök rá, amikor az unokáimra nézek. Az arcukon ott a megrökönyödés. Az undok nagyanyjuknak így bejön egy ötven körüli pasi? Heni meglepettebb, mint az unokatestvére. Lara már egész
