10.
Budapest, 1963. december 23.
– Boldog karácsonyt!
Mintha képeslapba pottyantunk volna, puhán szállingózik a hó, frissen élezett a korcsolyám, forralt bor gőzét és Németh Lehel énekét hozza felénk a szél. Vastag, kötött ruhát viselek, Ákos is elegáns, mint mindig, szűk, fekete farmernadrág, természetesen külföldről, testre simuló, világos, nejlondzsörzé póló és egy fekete sportzakó. Stabilan állunk a jégen, fölém magasodik, és a két keze közé fogja az arcomat. Aztán benyúl a zsebébe, és elővesz egy dobozt. Elönt a forróság, majdnem elveszítem az egyensúlyomat. Talán… gyűrű?
A kezembe nyomja. Nagyobb a doboz, mint egy gyűrű díszdoboza, de… Boglárka, csillapodj.
Kinyitom a dobozt.
Egy nyaklánc csillog benne. Vékony, finom aranylánc, a végtelen jelét formáló medállal. Gyönyörű.
Óvat
