14.
Párizs, Budapest, 1964–1978.
Véletlenül botlunk egymásba. Egy éjszakát töltök Párizsban, ez az első éjszakám a fiam nélkül, akire anyám vigyáz. Nyolc hét után visszaálltam a munkába, mert vissza kellett állnom. Nem is volt kérdés, hogy tovább maradok-e otthon Henrikkel.
Végeztem a megbeszéléssel, és még annyi időm maradt üzletzárásig, hogy vegyek egy kapucnis téli cuccot a fiamnak, amelyben majd télen kiviszem őt a…
Ákos a Cour du Commerce-en jön szembe velem. Ahogy észreveszem, előbb cselekszem ösztönösen, mint ahogyan az eszemmel tenném. Ha az eszem vezetne, elbújnék valamelyik kis kapualjba, ehelyett én azonnal rámosolygok, és amikor a földbe gyökerezik a lába, az én lábam ösztönösen elindul felé.
Hosszan ölel. Sírok, pedig megfogadtam, olyan sokszor fogadkoztam, hogy ha valaha
