15.
Hosszú csend.
Már nem esik, újra süt a nap, de párás a levegő.
Lara előhalászik a táskámból egy csomag papír zsebkendőt. Mindhárman orrot fújunk.
– Tovább is van… – dünnyögöm halkan.
Egyikük sem válaszol. Nem kérdeznek.
Aljas vagyok. Önző, szemét öregasszony.
A saját játszmám vesztese lettem. Ebből már semmi jó nem fog kisülni.
Felállok.
Követnek.
Életem leghosszabb sétája ez a tíz perc hazáig, az Összetört Szívek Szállodájáig.
Kiabálásra érünk oda. Eni üvölt Henrikkel, valamilyen f*******:- meg i********:-dologról van szó.
Henrik visszaüvölt.
A recepciónál állnak, Léda Martinával a pult mögül figyeli őket, legalább hat kíváncsi amerikai vendég társaságában.
– Foglalkozz azzal, amihez értesz! – csattan fel éppen Henrik. – Vagy ha már nem értesz máshoz, csak a keresztrejtv
