Heydrich most nyomasztóan érezte a felelősségének súlyát. Tudta, hogy Himmler nem tréfál, ha kiderülne, hogy Ecker áruló, az végzetes lenne őrá nézve is. A falba épített páncélszekrényhez ment, kinyitotta. Nem a hivatalában, hanem itt tartotta bizalmas levelezéseit és feljegyzéseit. Kivette az egyik dossziéból Ecker vaskos magánlevelét. Konyakot töltött, kiitta, aztán az ablak mellé ült az egyik fotelbe, és nyugalmat erőszakolva magára, olvasni kezdett. Arra gondolt, hogy a Radovics-ügy ismeretében a levélből talán kiviláglik valami, ami bizonyíték lehet a professzor árulására vagy a hűségére.
„Kedves Reni – olvasta. – Elnézésedet kérem a bizalmas megszólításért, de úgy gondolom, hogy barátságunk, no meg idős korom, felhatalmaz erre. Évek óta ismerjük egymást, barátságunk azokban az évekb
