Nyugtalansága azonban még akkor sem múlt el, amikor a professzor megérkezett, és szokása szerint helyet foglalt a Göringre méretezett fotelben. Ecker levelét szándékosan az asztalon hagyta, arra volt kíváncsi, ha a professzor észreveszi, mit fog tenni. Észrevette, és boldogan mosolygott.
– Elolvastam újra – mondta Heydrich a levélre mutatva –, őszintén szólva, már annak idején is zavarosnak találtam, most újra átolvasva még inkább. – Ecker arcáról lassan eltűnt a mosoly, fejét balra billentette, nagy füle felhúzott vállához ért. – Tulajdonképpen már régen beszélni akartam veled erről az irományról. – Az iromány szót sértő hangsúllyal mondta, s ez Eckert láthatóan megdöbbentette. Heydrich az ablak mellett a falnak támaszkodott, hosszúkás arcát oldalról érte a beszüremlő fény. – Te ebben a
