Heydrich felemelte a kezet. – Várj, kisöreg. Előbb én kérdezek valamit. Szeretném, ha őszintén válaszolnál.
– Hat éve dolgozunk együtt, Reni – mondta Ecker, és könyökére támaszkodott. – Úgy gondolom, mindig őszinte voltam.
– Így van. – Hátratette kezét. – Amikor Himmler aláírta kinevezésedet, azt kérdezte tőlem, hogy miért bízom benned. Nem félek-e, hogy elárulsz? Akkor én azt mondtam: Otto Eckerért az életemmel felelek. Azt akartam, hogy ne ügynökként legyél nyilvántartva, ne besúgóként kezeljenek, hanem képességednek megfelelően, egyenlő rangú félként, akkor is, ha velem történne valami, vagy más beosztást kapnék. Érted, mit mondok?
– Természetesen, Reni. – Ecker kivette belső zsebéből a zsebkendőjét, megtapogatta vele gyöngyöző homlokát. – Csak még mindig nem tudom, hogy mi történt –
