Félek, hogy anya meghallja a hangom bizonytalan remegését. A szüleimnek fontos volt az a ház, anyának még mindig az. Tudom, önmagát okolja, amiért tönkrement a hely, mert nem tudta felvirágoztatni, ahogy azt szerette volna.
Látom szemében a vágyódást a régi idők után. Tisztán él bennem a kép, ahogy a rádióból szóló zenére mozogva készítette a vendégek reggelijét, ahogy hatalmas mosollyal az arcán fogadott minden egyes betévedt arra járót.
Szerette azt a panziót, szeretnie kellett, ha annyi éven keresztül küzdött érte.
– Egyáltalán, ki segített neked ingatlanost találni? – kérdezem.
– Nagyanyád.
– A nagyi? – visszhangzom döbbenten. – És nekem miért nem szóltatok róla?
Anya nagyot sóhajt, mintha megérezte volna, mi lesz a reakcióm.
– Mert pontosan tudjuk, hogy nem akarsz visszamenni a
