Most mennem kell, remélem, megesik a szíved ezen a reménytelen alakon!
Olivér
6.
OLIVÉR
Egy lazacdarab esik a vállamra.
Ha ez nem lenne elég, valami meleg és ragacsos csúszik le a fejem tetejéről, beterítve a szememet, aztán egészen az orromig halad, ott megáll, majd egy lassú mozdulattal a földön loccsan szét.
Mi a jó bánat ez?
Felemelem a kezemet, hogy le tudjam törölni a szemhéjamra tapadt darabokat. Megrázom az ujjaimat, amire makacsul ráragadt egy meggy.
Mégis, mi a francot gondoltam? És ő mi a francot gondolt? Én nyilvánvalóan nem gondolkodtam, Hanna mellett általánosságban sosem ment jól. Mire számítottam? Hogy majd könyörögni fog, talán teszi egy kicsit a szépet, akár legyezgeti a megrozsdásodott hiúságomat? Igen, ezek mind kibaszott jólestek volna! Erre mit csinál? Először
