Végül a büszkesége győz, egyetlen szó nélkül hátat fordít és elsétál, gondolom, a személyzeti öltözőbe.
A hátát bámulom egészen addig, amíg el nem tűnik a sarkon. Utána akarok menni, addig rázni, amíg be nem ismeri, hogy még mindig szeret, hogy mindig is szeretett. Meg akarom csókolni, azt akarom, hogy fájjon neki. De nem teszem. Csak követem a tekintetemmel, mint valami idióta.
A főpincér egér módjára futkos körülöttem, egy vizes anyagszalvétával közeledik felém.
– Doktor úr, borzalmasan röstellem a történteket – kezdi el dörzsölgetni a mellkasomnál összepiszkolt inget. – Elképzelni sem tudom, hogy mi üthetett ebbe a… lányba. Biztosíthatom, hogy kárpótolni fogja önt a tönkretett inggel kapcsolatban…
– Kárpótolni? – vonom fel a szemöldökömet, amire már kezd rászáradni a cukros szósz. A
