– Tudod… lehet, hogy senki nem mondta még neked, de nem hazudsz valami jól – ingatja a fejét, majd Kingához sétál.
Megtorpanok.
Nem Zsófi az első, aki a fejemhez vágja ezt a mondatot. Nem ő az egyetlen, aki képes átlátni rajtam. Az ő emléke hét éven át kísértett, ma pedig nemcsak az emléke, hanem hús-vér személye is.
Megrázom magam, és elhatározom: márpedig ma nincs siránkozás a múlt és a jövő miatt, ma igenis megpróbálok kicsit engedni a gyeplőből.
Bárcsak tudnám, azt hogyan kell.
LEVÉL A MÚLTBÓL
Címzett: Ismerős Ismeretlen (lanyabokorbol@freemail.hu)
Feladó: Marton Olivér (oliver_marton@g*******m)
Tárgy: Találkozás
Dátum: 2013. június 19., 02:03
Hanna!
Ne haragudj, hogy nem írtam előbb, de volt egy kis családi gond, amit el kellett intéznem. Épségben hazaértél? Ugye, hogy nem
