Kérdése elgondolkodtat. Magam sem tudom, hol van az a lány. Az évek alatt felnőtt, megváltozott, és talán már semmi sem maradt belőle.
– A nagyi küldte?
– Az öreglány nem ért volna ide időben, ezért felhívott engem, mint megmentőt – dülleszti ki a mellkasát. – Siessünk is, mert leszedi a fejemet, ha nem viszlek el épségben hozzá minél hamarabb.
Kezét nyújtja a táskámért, amit először elutasítok, viszont addig erősködik, hogy végül muszáj átadnom, mert különben egyszerűen csak leveszi a vállamról. Az autójához sétálunk, közben pedig a fővárosról kérdez, anyáról és a mindennapjaimról.
Nem tudom mit szólna ahhoz, ha őszintén rázúdítanám a valódi mindennapjaimat. Ó, hol is kezdjem? Felbukkant az exem. Az első alkalommal elmenekültem előle, a másik találkozásunknál a nyakába öntöttem az ebé
