– Igen!
– Te nem vagy normális, Mici – rázza a fejét nevetve.
A nagyi nagyot prüszköl. Vádlón bök a férfi felé.
– Pont annyira vagyok normális, amennyire szükséges.
– Jól van, most már elég lesz – állítom le a kettőjük közötti vitát. A nagyihoz fordulok: – Honnan tudod, hogy voltunk a háznál?
– A szomszédban lakó Juci mesélte.
Persze, már majdnem elfelejtettem, hogy Kincseskerten semmi nem marad titokban.
– Látni akartam a házat, ennyi – vonom meg a vállamat. – Ne csináljunk ebből ekkora ügyet. – A nagyi viszont továbbra is kétkedően vizsgálgat. – Ne nézz így rám, nincsen semmi bajom.
– Látod, Micikém, az unokádat keményebb fából faragták, mint te azt hiszed.
– Te csak ne Micikézz itt nekem! – támadja le a férfit. – A randinkat ezzel el is felejtheted.
– Milyen randi? – mosolygok
