– Nem kell – utasítja el ajánlatomat Hanna.
Levakarhatatlan vigyorrá húzódik az ajkam. Nem lesz könnyű megpuhítani a kicsikét.
– Ez egy nagyon jó ötlet, menj csak el vele – kontrázza meg az unokája nemleges válaszát Mici, ám azonnal jön az ellenvetés:
– Egyáltalán nem jó ötlet!
– Úgyis menni készültem, a ház útba esik – állítom le őket. Nem szándékoztam még hazamenni, a pitét azért még szívesen megvártam volna, de ha ezzel kettesben tölthetek egy kis időt vele, akkor simán megéri.
Hanna komolyan úgy pislog rám, mint aki kész puszta kézzel ellátni a bajomat, ha komolyan vele megyek, ezért inkább felemelem a kezemet, fehér zászlót lengetve ezzel.
– Akár megnézhetném egyedül is. Neked pihentetned kellene a bokádat.
– A bokám tökéletesen jól van.
Összecsapom a két tenyeremet és a rákac
