7Tizenhét évvel ezelőtt
– Szia! – dörmögi mögöttem egy mély hang. Felemelem a kezem, hogy elhessegessem az idiótát, aki elrontja a kedvemet.
– Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk.
Megrázom a fejem, nem érdekel, bármit is akar.
– Nem, köszönöm.
– Nos, tekintve, hogy a feleségem leszel, valószínűleg az lenne a legjobb, ha hagynánk az udvariaskodást.
Tátott szájjal fordulok meg.
– Tessék?
– Jól hallottad – mondja az idegen.
– Elnézést, de ki a fene vagy? – kérdezem, miközben végigmérem.
Az első dolog, ami megragadja a figyelmemet, a szeme. Világoskék, zöld örvényekkel, de ennél is jobban vonz a tekintete, ami mintha minden titkomat ismerné.
Egy pillanatig egymásra bámulunk, és feltérképezzük a másikat.
A legjobb barátnőm, Laura nevetni kezd.
Egyikünk sem szólal meg, de még sosem
